A kiváló adottságok ellenére egyre kevesebbet termel a magyar agrárium.
Magyarország területének 75 százaléka mezőgazdasági művelésre alkalmas, ez a terület azonban egyre fogy. Németh Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára az Élelmezés- biztonság című kötet bemutatóján arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazánkhoz hasonló méretű országokban évente 8–15 ezer hektárnyi területet építenek be, azaz ennyivel csökken a művelhető terület nagysága.
Néhány éven belül Európában is gondokat okozhat az élelmezés, Magyarország azonban – némi fejlesztéssel – akár lakosságának kétszeresét is képes lenne táplálni.
Magyarország területének 75 százaléka mezőgazdasági művelésre alkalmas, ez a terület azonban egyre fogy. Németh Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára az Élelmezésbiztonság című kötet bemutatóján arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazánkhoz hasonló méretű országokban évente 8–15 ezer hektárnyi területet építenek be, azaz ennyivel csökken a művelhető terület nagysága. Márpedig védeni kell a termőföldet, hiszen a Föld lakossága az évszázad közepére eléri a kilencmilliárd főt, ugyanakkor az élelmiszerek és alapanyagok előállítására szolgáló termőföld a fejlett és a fejlődő országokban folyamatosan csökken.
Magyarországon az állatitermék-előállítás mindössze 35 százalékban részesedik a mezőgazdaság bruttó termeléséből a növénytermelés 65 százalékával szemben, holott ez az arány épp fordított az Európai Unióban és a fejlett országokban. Magyarország ugyanakkor az EU-tagállamok átlagánál kedvezőbb ökológiai és éghajlati adottságokkal, valamint megfelelő szakemberekkel rendelkezik a hatékony állatitermék-előállításhoz, miközben környezete az uniós országokénál kevésbé szennyezett. Adott tehát egy kiváló adottságokkal rendelkező ország, amelynek mezőgazdasági termelése 1990–2003 között 26 százalékkal visszaesett, miközben a világé 30 százalékkal bővült. A gyümölcstermesztésben a hazai hozamok a nyugati felét,harmadát érik el. Ennek oka az elöregedett ültevények mellett a gyakran hiányos növényvédelem és tápanyag-utánpótlás, valamint a szükségesnél ritkább öntözés.
A kutatók az értékes állati eredetű fehérjék, valamint a kertészeti termékek iránti igény növekedésére számítanak világszerte. A szerzők szerint a lakosság biológiailag értékes fehérjefogyasztása szorosan összefügg az adott ország gazdasági fejlődésével. Több fejlett országban az egy főre eső éves húsfogyasztás meghaladja a száz kilogrammot, hazánkban ugyanakkor ma a hús és a tejfogyasztás ettől elmarad, sőt kevesebb, mint húsz évvel ezelőtt volt.
Sajnálatos tény, hogy Magyarországon eddig nem született széles társadalmi egyetértésen alapuló agrárstratégia. Az akadémikusok szerint átgondolt fejlesztéssel Magyarország agrárgazdasága a jövőben 15–20 millió ember ellátására is képessé tehető. Nyers és feldolgozott termékeink igen jelentős hányadával azonban a külpiacokon kell megjelennünk, miközben agrárgazdasági termékeinknek kelendőknek kell lenniük itthon is. A kutatók szerint hiba volt az élelmiszer-kereskedelmet szinte feltétel nélkül átengedni a nemzetközi láncoknak. A tanulmány emellett elfogadhatatlannak tartja, hogy az ország alig három százaléka öntözhető – ezt az arányt tizenöt százalékra kell emelni.
A szerzők kiemelik, hogy Magyarországon komoly aggodalomra ad okot a lakosság táplálkozási szokásai, melyek egyre károsabbak és botrányosan elütnek a Nyugat-Európában ma követett trendektől. A kutatók különösen aggasztónak találták az étrend-kiegészítők szabályozatlanságát: e vegyületek ugyanis nem tartoznak sem a szigorú szabályok alapján bevizsgált gyógyszerek, sem a nagyobb mennyiségben fogyasztható élelmiszerek közé Magyarországon.
Népszabadság/AgroLine