Mire jó a lemosó permetezés?
Egyre többen merészkednek ki a kertbe, és elkezdik csattogtatni a metszőollókat. Ez így van rendjén, hiszen utána érdemes elvégezni a tél végi lemosó permetezést. A metszésnél figyelni kell arra, hogy a sérült, beteg részeket is levágjuk, különösen a monília vagy a tűzelhalás betegség okozta sebeket fontos eltávolítani.
A szakszerű metszés már egyfajta megelőző növényvédelmi eljárásnak is számít. A nagyobb vágási felületeket fasebkezelő pasztával kell bevonni. A többi vágás helyét pedig a permetezéshez kiválasztott készítménnyel tudjuk fertőtleníteni.
A lemosó permetezés egyszerre több betegség, kártevő ellen is véd. Enélkül nehezen lehet eredményes növényvédelmet megvalósítani. A legáltalánosabban használt lemosó szerek a réztartalmú készítmények. A réz sokféle kórokozó ellen hatásos, lemosáskor a lisztharmat kivételével minden ellen bevethetjük. A legfontosabbak talán a csonthéjasok moníliás betegsége, az őszibarack tafrinás levélfodrosodása, az almavarasodás, az almatermésűek tűzelhalás betegsége, de védőhatása van a baktériumos és gombás ágelhalás és különféle levélbetegségek ellen is. A készítmények címkéjén olvashatjuk a használati dózisát értékhatárok között. Ilyenkor, tél végén, rügyfakadás előtt bátran alkalmazhatjuk a nagyobb adagot. Réz hatóanyagú készítményből egész sor kapható az üzletekben, ezek közül lemosó permetezésre bármelyiket választhatjuk.
A gombabetegségek ellen használható másik hatóanyag a kalcium poliszulfid. Ezt a vegyületet a helyes dózis megválasztásával használhatjuk lemosó anyagként. Jól gázosodik, ezért utoléri a rejtett kórokozókat is, és kén hatóanyagából eredően nem csak a kórokozók – lisztharmat, varasodás, monília, levélbetegségek, levélfodrosodás – ellen hatékony, hanem gyéríti az atkák, a levéltetvek, a pajzstetvek és a körtelevélbolhák számát is. Ilyenkor, rügyfakadás előtt még a címkén látható legnagyobb dózisban juttathatjuk ki, de ezt később csökkenteni kell.
A rovarkártevők ellen pedig az olajtartalmú szereket célszerű bevetni. Ezek bevonják a telelő alakokat, főleg a levéltetű- és atkatojásokat, a pajzstetveket, a körtelevélbolhát, és befullasztják azokat. Az olaj használatában azonban érdemes háromévente egy év pihenőt tartani, nehogy a fák is károsodjanak.
Fontos, hogy szélmentes időben permetezzünk, és valóban lemosásszerűen: bőséges lével, áztatás jelleggel a fa minden részét vonjuk be.
Forrás: Pethes József / Magyar Hírlap